Vállalkozásunk
kezdetei

A Vagnfabriksaktiebolaget I Södertelge 1891-ben jött létre a Surahammars Bruk támogatásával, amikor a vasút jelentette a legújabb műszaki újdonságot Svédországban.

Most, több mint száz évvel később, de hasonló alapokra épülve a Scania a tehergépkocsik, buszok, motorok és kapcsolódó szolgáltatások virágzó, globális gyártójává vált. A vállalat 30 évig kereste fő céljait, ám azóta ragaszkodik hozzájuk.

A Vagnfabriksaktiebolaget i Södertelge név a Södertälje Ltd. vagongyárát takarta, amelynek tulajdonosai nagy reményeket fűztek a vasúti járművek virágzó piacához.

Svédország szokatlan formája – 2000 km észak-déli irányban – és az általános szegénység ellenére 1850 és 1900 között az állam egy átfogó szabványos nyomtávú vasútvonal-hálózatot épített ki az egész országban, amely még a legészakibb, ritkán lakott területekre is elért. Ehhez a gerincnyomvonalhoz sok kisebb magánvonal csatlakozott gyakran szűkebb nyomtávval.

Svédország szegény, mezőgazdaságból élő országnak számított, amelynek iparosodása jócskán lemaradt az Angliához hasonló országok mögött. A fiúk és lányok kötelező általános iskolai oktatására vonatkozó törvényt az 1840-es évek elején fogadták el. Akkoriban jelentős vasútvonal-építés kezdődött Svédország déli részén.

Az 1860-as években az országot sorra sújtották a gyenge aratások és az ezeket követő éhínségek. A demokratikus változások lassan kezdődtek meg, így a tömegek hatalom és befolyás nélkül maradtak. A helyzet jelentős elvándorláshoz vezetett. 1850 és 1920 között a népesség több mint 40 százaléka próbált szerencsét más országokban, elsősorban Amerikában.

A vállalkozás sikereinek köszönhetően a vezetés német hatásra egyre komolyabban érdeklődni kezdett felfutó autóipar iránt. Egy fiatal mérnököt, Gustaf Eriksont fogadtak fel az „automobilok és a hozzájuk tartozó motorok” megtervezésére.

Az első svéd automobil így 1898-ban gurult ki az utakra. A működése gyakran akadozott, és szinte lehetetlen volt kormányozni. Az autógyártás nehezebb feladatnak bizonyult, mint azt korábban gondolták volna. 1901-ben az erőfeszítések végül egy megbízható és hatékony motortervben öltöttek testet, amelyet a vasúti pályakocsiknál, a vállalat első legyártott, motorizált járműveinél használtak. A motor hajtotta a VABIS első tehergépkocsiját, és az első sorozatgyártású személyautóját. Az első stockholmi autókiállításon találkozott versenytárásával, a Scania nevű jármű- és bicikligyártóval Dél-Svédországból, amely első tehergépkocsiját mutatta be. A kiállítás mindkét gyártót meggyőzte arról, hogy a járműiparban kell tovább terjeszkednie.

Ám a tehergépkocsi-értékesítés lassan indult be a VABIS-nál. A motor jó volt, de az alvázterveket több lépésben is módosították, hogy megfeleljenek az ügyfelek pontos igényeinek. A gyakorlatban a tehergépkocsik sorozatgyártása egészen 1906-ig nem kezdődött meg, majd 1909-ben gyorsult fel. Az 1900-as évek elején a gyártók autóversenyeken népszerűsítették a termékeiket. Az első tehergépkocsi-versenyt Stockholm mellett rendezték 1909-ben, ahol minden résztvevő díjat kapott a mostoha útviszonyok miatt, amelyeken felülkerekedtek.

A vasútőrület az 1900-as évek elejére véget ért, hiszen lassan telítetté váltak a járműkészletek.

Így 1907-ben a VABIS vezetősége figyelmét a járműiparra irányította, és egy új gyárat nyitott kizárólag a „szabványjárművek” és motorok gyártásához Södertäljéban. A motorokat ipari és vízi alkalmazás céljából is értékesítették.

A VABIS innovatívak motorokat tervezett, és 1907-ben elhagyta a gyárat az első billenőfelépítményes tehergépkocsi, valamint megjelentek a buszok előfutárai is a cserélhető utasplatformmal felszerelt tehergépkocsik képében.

De miután nem áramlott be több pénz az egykor virágzó vasútiparból, a saját tervekbe és az új járműgyárba való befektetés katasztrofálisnak bizonyult. A Scania ezzel szemben a terveit külföldi járművekre és megvásárolt alkatrészek összeszerelésére alapozta, ami kevesebb kezdeti befektetéssel járt.

A Scania 1902-től kezdve sikereket ért el a járművek értékesítésében. Bővítették a lehetőségeket és 1908-ban komolyan megkezdődött a tehergépkocsi-gyártás.

Az első buszt 1911-ben gyártották, majd 1912-ben áttörést értek el a tűzoltóautók területén, amely a Scania-Vabis számára különösen is fontos piaci résnek bizonyult az 1910-es években.

1914-ben egy új, versenyképes motorcsaládot vezettek be, amelyet az 1920-as évek közepéig gyártottak is. Az új motorterv mögött egy előrelátó, fiatal mérnök, August Nilsson állt. 1915-ben főmérnöknek jelölték ki, és több mint 30 évig vezette a Scania-Vabis tervezési munkáit. A központi iroda Södertälje-ban kapott helyet. A vállalat elkezdte bővíteni a piacát, először Svédország-szerte nyitott márkakereskedéseket, majd a környező skandináv országokban. Időnkét még olyan távoli piacokkal is kötöttek megállapodásokat, mint Siam (Thaiföld) és Ausztrália.

Az első világháború után várt fellendülés elmaradt, és az azt követő defláció katasztrófával fenyegette a Scania-Vabist. A gyártásba és az acélhoz hasonló nyersanyagok külső beszerzésébe történő nagy befektetések megfizethetetlenül költségesnek bizonyultak.

A vállalat üzleti terve az volt, hogy közvetlenül felveszi a versenyt a külföldi versenytársak nagy léptékű gyártásával. De az importkorlátozások feloldása után a svéd piacot azonnal elárasztották az olcsó, tömeggyártott, külföldi járművek. A Scania-Vabisnak nem volt esélye egy ilyen kegyetlen versenyhelyzetben.

A Scania-Vabis súlyos válságban kezdte meg az 1920-as éveket. 1921-ben megkezdődött a vállalat felszámolása. A vállalat nevét megtartották, a Scania-Vabis pedig hamarosan újra megkezdhette működését. Gunnar Lindmarkot jelölték ki az új ügyvezető igazgatónak, és August Nilsson főmérnökkel közösen lefektették egy hosszú, stabil időszak alapjait.

Minden gyártást áthelyeztek Södertälje-ba, a vállalat pedig egyre inkább nehéz tehergépkocsikra és buszokra koncentrált anélkül, hogy közvetlenül versenyzett volna az átlagos, importált járművekkel. August Nilsson és a csapata egy új függőszelepes motorcsaládot dolgozott ki.

Mindemellett August Nilsson kreatív mérnökcsapata rengeteg innovációval állt elő az ügyfelek igényei alapján, amelyek között a legmodernebb hajtásláncok mellett megtalálhatjuk a tehergépkocsik számára gyártott hidraulikus billentőt és homokszóró felszerelést, valamint a postakocsiknak készített lánctalpas meghajtást.

A menetrendszerű buszközlekedés az 1920-as években kezdődött meg Svédországban, és ez egy új, növekvő piaci rést jelentett a Scania-Vabis számára. Az ügyfelek mérnökeivel való közelebbi együttműködés nem csak innovációs kihívást jelentett a vállalkozás mérnökeinek, hanem kikövezte a túléléshez és az ügyfélközpontú stratégiához vezető utat, amely máig fontos a cég életében.